|
Most, hogy van egy kis szusszanásnyi időnk, visszatérünk első élményünkre, a Big Mac építő versenyre is. A mi csapatunkat Mira képviselte a versenyen, egyébként kiválóan, hiszen csapata a második helyet szerezte meg. De Mira többet tud mesélni erről…
Nagyon meglepődtem, hogy engem választottak ki a versenyre, de örültem a lehetőségnek. Ez az esemény is olyan profin zajlott, mint azóta is minden az olimpián: már a verseny előtti napon gyakoroltunk, edzettünk a csapatunkkal. Ez azért is jó volt, mert nemzetközi csapat lévén fontos volt, hogy összeszokjunk, amennyire csak lehet, és megtanuljuk, hogyan kommunikálhatunk egymással. A versenyen magán az volt a feladat, hogy három perc alatt minél több Big Macet készítsünk el. A mi csapatunk három perc alatt 16 darabot készített, és csak egy Big Mac-kel csúsztunk le a dobogó legfelső fokáról. A nyertes csapat tagjai 17 szendvicset „eszkábáltak“ össze.
Mivel a csapattagok, mind más-más országból jöttek, nyelvi nehézségeink voltak, de jó előre megbeszéltük, hogy ki melyik részfolyamatot végzi majd a szendvics készítésekor. Mivel időre ment a verseny, nem mindegyik szendvics lett olyan szép, mint amilyeneket az éttermekben vásárolhatunk, de azért elfogytak, a verseny után jóízűen megettük őket.
Ami a sportolókat illeti, talán elárulhatunk egy kis kulisszatitkot is: a legtöbben a salátákat és a nuggetset veszik az olimpiai faluban lévő McDonald’s-okban. Azért a biztonság kedvéért megkérdeztünk néhány magyar olimpikont, hogy ehetnének-e hamburgert is, ha akarnának és egyértelmű igen volt a válasz:).
|