|
Tegnap indultunk útnak Pekingből, és fél napos utazás után meg is érkeztünk Budapestre.
Az eseménydús napok zárásaként még egy tornaversenyt tekintettünk meg az utolsó napon. Nemcsak a versenyen vettünk rész részt, de bejárhattuk a tornacsarnok környékét is, így láthattuk a lángot, valamint az uszodáknak otthont adó vízkockát is. A férfiak versenyén vettünk részt, ám magyarokkal ezúttal nem találkoztunk. Végigizgultuk az összes szerenkénti versenyt: volt lólengés, gyűrű, talajtorna, gerenda és szekrényugrás is. Érdekes volt látni a sokszínű lelátót, a nemzeti színekbe öltözött szurkolókat, de talán mondanunk sem kell, hogy a kínaiak voltak a legtöbben. Minden metro megállóban lehetett kapni kínai zászlót és matricákat, amelyeket a kínaiak büszkén lobogtattak, illetve ragasztottak az arcukra.
A kínaiaknak óriási esemény az olimpia megrendezése, aki nem sportolóként, az önkéntes segítőként, de legalábbis szurkolóként biztosan kivette a részét az eseményekből.
Most hogy már a hazaérkezésre készülődünk, az élmények és az érzések kezdenek lecsapódni. Ami a leginkább megfogott mindenkit, az a kínaiak vendégszeretete volt, és hogy végig mindenki mosolygott. Természetesen élveztük azt is, hogy állandóan programjaink voltak, és minden alkalommal kaptunk valamilyen kis ajándékot, szuvenírt is. A kínai kultúrával és ételekkel is megismerkedtünk, és azt is tanulságos volt megélni, hogyan tudtak együtt dolgozni a világ nemzetei az Olimpiai Falu McDonald’s-aiban.
|