|
A hétvégi repülőút után újra itthonról jelentkezünk, és elmondhatjuk, hogy fájó szívvel búcsúztunk Pekingtől. Számunkra elsősorban nem munka, hanem élmény volt az olimpiai faluban kiszolgálni a világ élsportolóit. Alkalmi kollégáink közt egyaránt volt spanyol, francia, német, holland, szingapúri, argentin, brazil és természetesen kínai nemzetiségű is. Legjobban azt élveztük, mikor a pulthoz voltunk beosztva, hiszen ekkor találkozhattunk a sportolókkal, de egyébként ugyanazokat a munkákat végeztük, mint a világ bármely táján bármely McDonald’s-ban.
A munka szerencsére nem volt sok vagy túl megterhelő, ugyanazokat a szabályokat kellett követnünk, amelyeket itthon már megtanultunk. A kínai dolgozók stresszmentesen, nyugodtan, ám hatékonyan dolgoznak, mosolyognak, és vezetőik is ebben a hangulatban kezelik őket. A kínai kollégáknak nagy élmény volt, hogy ott voltunk, sok közös fényképet készítettünk, úgy éreztük, nekik nagy szó volt az, hogy külföldiekkel dolgozhattak.
|